Jelenlegi hely

A hősökre emlékeztek Borsosgyőrött

Május utolsó vasárnapján a háborúkban elesett katonákra emlékezünk. Ez a nap a hősök napja, melynek alkalmából a borsosgyőri részönkormányzat szervezésében harmadik alkalommal gyűltek össze az emlékezők a település 1994. november 26-án felszentelt hősi emlékművénél.


A Himnusz hangjait követően Nyulasi Gézáné szavalt, majd Tóth József, a településrészi önkormányzat tagja mondott beszédet.
- 18 hős katonára emlékezünk itt Borsosgyőrön, akiknek a neveit itt kőbe vésték. Akik a legdrágábbat adták azért, hogy mi most itt állhatunk, hogy mi most e hazában élhetünk. A nagy háború megalázó és igazságtalan békeszerződése szinte kikövetelte a II. világháború kitörését, pokoljáró harcait. A keleti front, a Don-kanyar, a II. Magyar hadsereg pusztulása, a civil lakosság értelmetlen halála. Deportálások, halálgyárak. Nagyszüleink álma az volt, hogy felépítsék a romokban heverő országot. Pincékbe elbújva, még számba sem vett halottak emlékétől kísértve, a nagyhatalomtól a keleti sötétbe, bizánci-szovjet birodalom karjaiba lökve sem adták fel. Tégláról téglára építették fel ezt az országot, miközben történelmünk legsötétebb figuráinak áldozták fel és ölték meg őket, s még azt is el akarták venni tőlünk, ami a legszentebb kincsünk: a nemzeti önbecsülés. Az, hogy még létezünk és lehetnek álmaink, ezeknek a hősöknek köszönhető, akiknek ezt az emlékművet állíttattuk. Megköszönve dédszüleink, nagyszüleink és szüleink minden álmát, a soha fel nem adott hiteket, reményeket, megköszönve a megmaradásért, álmodni kellene újra valami nagyot - mondta Tóth József.
Az ünnepségen Pákozdiné Csonka Valéria háborús dalt énekelt, majd a nyugdíjas klub énekkara dalcsokorral emlékezett az elesettekre.
A megemlékezés a kegyelet koszorúinak és virágainak elhelyezésével, majd a Szózat hangjaival zárult.