Első séta

  • Fő tér
  • Nagytemplom
  • Plébániasor
  • Botka-ház
  • Griff Szálló
  • Zichy-ház
  • Kenessey-Szondy ház
  • Esterházy-kastély

A tágas barokk tér közepén magasodik a Szent István vértanú tiszteletére emelt plébániatemplom monumentális épülete. Hossza 42 m, szélessége 22 m, a tornyok magassága 72 méter. A pápaiak által „Nagytemplom”-nak nevezett plébániatemplom annak a középkori templomnak a helyén épült, melyet 1397-től említenek különböző oklevelek. Régi metszetekből és Pongrácz Gáspár plébános 1773-as leírásából arra lehet következtetni, hogy a régi templom méretei a maihoz hasonlóan jelentősek voltak.

Az új templomot gróf Esterházy Károly egri püspök építtette 1774-1786 között. A templomot Fellner Jakab (1722-1780) építész tervezte, majd Fellner betegeskedése miatt 1777-től Grossmann József (1747-1785) vette át az építkezés irányítását.

Az első szakaszban, 1774-ben a templom főfalait emelték fel, 1775-ben a tetőzetet készítették el, 1776-ban a monumentális tornyokat építették, melyek a vatikáni barokk építészet jellegzetes formái. Ugyanebben az évben megkezdődött a kőfaragványok szállítása és beemelése. A lépcsők, ablakszárnykövek a pápai Franz Winkelmayer nevéhez köthetők; az épület faragott tagozatait, szobrait, a márványburkolatot több mester készítette: a pozsonyi Martin Rumplemayer és Johann Messerschmidt, a tatai Johann Georg Mess, a süttői Carlo Adami és Giacomo Adami, valamint a bécsi Philip Jakob Prokop.

A templom a késő barokk klasszicizáló irányzatának jellegzetes képviselője. A klasszikus szemléletet tükrözi a méltóságteljes, kiegyensúlyozott, harmonikus főhomlokzat, amely mentes a mozgalmas barokk díszítőelemektől.

A templombelső nyugalmat sugárzó, egységes térhatású, a hajó és a szentély egyetlen hatalmas tér, melyet pillérpárok osztanak három szakaszra. A mennyezet freskóit Franz Anton Maulbertsch (1724-1796), a barokk festészet ismert osztrák mestere készítette 1782-1783-ban. Az oltárképet, a freskók tematikáját, sorrendjét és elhelyezését Esterházy püspök határozta meg ragaszkodva saját elképzeléseihez.

Kilépve a templomból az északi oldalon a plébániasort találjuk, műemlék vagy műemlék jellegű mindegyik épület. A kései barokk kor ízlése és mértéke szerint épült legtöbbjük, visszafogott díszítéssel és bolthajtásos kapuval. A plébánia külön figyelmet érdemel: kosáríves kapuja, copf ablakrácsai a Nagytemplommal való formai-szellemi összetartozását is mutatják.

A plébánia melletti keskeny utcába, a Ruszek közbe belépve, a mintegy 90 lépésnyi árkád vonja magára tekintetünket. Lábasház az épület neve, melyet a hosszanti és harántívekkel ritmusosan tagolt folyosó tesz egységes megjelenésűvé. Árkádja alatt kőkeretes ajtókat, ablakokat találunk, mögöttük kereskedők, iparosok üzleteivel, műhelyeivel.

A Lábasház Fő tér felöli oldalán áll a XVIII. század végi Botka-ház, melyet füzérei, rozettái, sarokerkélye és udvarának kovácsoltvas munkái a tér egyik ékességévé emelnek.

A tér keleti sarkához érve, lépjünk be a Fő utca 2. számú ház öreg kapuján. Maga a kapu is érdemel egy pillantást, a boltívekkel megépített kapualj még inkább; a ház félhomályos lépcsőfordulójában Jacopo Sansovino Bacchus-szobrának másolata látható. Az eredeti szobor márványból készült és a firenzei Museo Nazionale féltett kincse. Ebben a házban működött 1839-től a helyi kaszinó, mely a Nemzeti Casino után elsőként alakult.

A Fő tér és a Fő utca sarkán álló épület nevét az Esterházy-család címerében szereplő madárról kapta. A Griff szálló sokáig beszálló vendéglő volt; nagy tánctermében egykoron megyebálok és színielőadások zajlottak. Testőrtiszt korában itt járta a táncot Kisfaludy Sándor költő-író későbbi hitvesével, Szegedy Rózával, és itt lobbant szerelemre egy színésznő iránt, majd ábrándult ki pár nap múltán és írta meg „Szín és való” című versét 1842-ben egy pápai diák, Petőfi Sándor. A helyreállított épület ismét szállóvendégeket fogad, a hajdani tánctermében pedig tükrök sokszorozzák a mulatók társaságát.

A tér Kossuth Lajos utcai torkolatánál Pápa talán legkülönösebb házához érünk, széles kosáríves boltíve, mint átjárókapu vezet a belváros további részébe.

A 21. szám alatti Zichy-ház a tér talán legharmonikusabb épülete. Manzardtetőjének sarkain fémbuzogányok, kapuján sasfejes kilincs és szép zárcímer, bolthajtásos kapualjában copf stílusú ajtórács, emeleti szobáiban pedig számos és felettébb szép mennyezeti stukkódombormű az ékessége. Zárt, függőfolyosós udvara említésre méltó.

Nem kevésbé érdekes az építtetői után elkeresztelt Kenessey-Szondy ház (1739), amint ez a kőkeretes barokk kapu zárkövéről leolvasható. Az épület utcai, jobb sarkánál csigavonalas kerékvető követ találunk. Abban az időben védte a ház szögletének épségét, amikor még lovas szekerek és hintók kerekeitől és tengelyvégeitől kellett félteni.

Az Esterházy-kastély az egykori vár alapjainak felhasználásával épült fel. Az 1740-es évektől a kor egyik nagy építésze, Franz Anton Pilgram tervei szerint kezdték kastéllyá átépíteni a várat. Pilgram rokokóba hajló barokk tervezetét a kastély múzeumi részének úgynevezett Nádor-termében függő pannó ábrázolja. Az épület – az alapként felhasznált várfalak elhelyezkedése miatt – kissé szabálytalan „U” alakjával északról lezárja a Fő teret. A két szárny manzardtetős sarokrizalitokkal végződik, és az egész épületet a mértéktartóan alkalmazott díszek teszik változatos megjelenésűvé.

A kastélyból kilépve két szépen faragott nagy vízköpő domborművet és négy szobrot találunk. Az udvar sarkainál két hatalmas kő oroszlán vicsorog, a kastéllyal egykorúak. Az egyik az Eszterházyak címerpajzsát, másik pálmaágat tart mancsában. A kastély előtti parkban Petőfi Sándor bronzszobra, valamint Szervátiusz Jenő Jókai Mórnak emléket állító műve található.



Második séta

  • Református ótemplom
  • Bencés templom
  • Kékfestő Múzeum
  • Református templom
  • Református Kollégium
  • Dunántúli Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményei és Könyvtára
  • Gránátalma Múzeumpatika

1783-ban, II. József türelmi rendelete lehetővé tette, hogy a reformátusok visszatérjenek Pápára. Ebben az évben kezdtek hozzá a Fő utcai templom építéséhez, melyet a rendelet alapján csak zárt udvarban, torony és harangok nélkül lehetett felépíteni. 1784-re el is készült a téglalap alaprajzú, későbarokk-copf stílusú templom. A 18. századi rokokó díszítésű ajtón belépve az egyterű templombelsőbe jutunk, melyet három oldalról karzat szegélyez.

A meszelt fehér falak kiemelik a kései barokk térformákat. Az épület ma Református Egyházművészeti és Egyháztörténeti Múzeum, és a dunántúli emlékeknek ad helyet.

A pálos szerzeteseket gróf Csáky László telepítette le Pápán 1638-ban és építtetett egy kápolnát Gyümölcsoltó Boldogasszony tiszteletére. A mai templom a kápolna helyére épült 1737-1742 között a pápai származású Acsády Ádám veszprémi püspök megbízásából. A 38 m hosszú, 13 m széles és 20 m magas ovális alaprajzú, főhajós, négy mellékoltárral rendelkező impozáns épület megáldására 1742. július 24-én került sor. A templom titulusa és védőszentje Nagyboldogasszony lett. A felszentelés után a templom berendezése következett, ami mintegy 15 évig elhúzódott. A szentély stallumai és a hajó padjai mind a pálos rendi szerzetesek keze munkáját dicsérik. A templom bal oldali előcsarnokában, a hívek által „Szerecsen Krisztus”-nak titulált feszület, és a főoltár fölött elhelyezett Fekete Madonna kép nem a barokk kor szülötte, hanem sokkal korábbi. A templom kriptájában számos holttest maradt meg épségben mind a mai napig, mumifikálás nélkül. Itt nyugszik Acsády Ádám püspök is.

Pápán a XVII. századtól kezdve tudunk kékfestő iparosokról. A mai Kékfestő Múzeum helyén Carl Friedrich Kluge alapította meg műhelyét 1786-ban. Az 1860-as években a család bővítette a műhelyt, többek között új szárítót építettek. A kékfestés rendkívül vízigényes mesterség. A szükséges ipari vizet a Tapolca patak biztosította, amely a műhely telekhatárán folyt. A vizet közlekedőedények módjára működő kútból merítették ki, illetve a Tapolca partjára épített mosópadon használták fel. 1890 táján kézi hajtású mintázót, majd mintázógépet állítottak üzembe. Az első világháború alatti anyaghiány, majd a falusi emberek népviseletének elhagyása csökkentette a műhely termékei iránti keresletet. A második világháború után fokozatosan felélték a készleteket, majd 1957-ben a kézi termelés után a gépi termelés is leállt. Egy miniszteri rendelet védett ipari műemlékké nyilvánította a berendezést, az épületeket és a még meglévő készleteket. A Kékfestő Múzeum 1962-ben nyílt meg. A berendezések, az alap-, nyers- és félkész anyagok, vegyszerek, mintafák és gépek olyan állapotban vannak, hogy bármelyik "pillanatban" indítani lehetne a termelést. A múzeumot évente több tízezer külföldi és hazai látogató keresi fel.

A Március 15. tér közepén, az 1931-ben lebontott Jókai Színház helyén épült fel 1931-1934 között Dudás Kálmán építész tervei alapján a neobarokk stílusú református templom. Az épület főhomlokzatán az oszlopos, erkélyes főbejárat felett íves oromzat köti össze a négyzet alaprajzú kétrészes, sisakkal fedett tornyokat. Az épületben 1250 ülőhely van. A templomot 1941-ben szentelték fel.

1531-ben alapították a Pápai Református Kollégiumot. 1585-re a kollégium már kéttagozatos főiskolaként működött, amelyben gimnáziumi és teológiai oktatás folyt. 1752-ben a pápai egyház elveszítette szabad vallásgyakorlatát, és a főiskola a közelben lévő Adásztevelen csak algimnáziumként működhetett tovább. 1895-ben költözött a Főiskola a gimnázium mai épületébe.

1945-ben a kollégiumnak már hat tagozata volt: teológia, gimnázium, kereskedelmi, polgári, líceum és tanítóképző. Az iskolák államosítása következtében 1951-ben megszűntették a Teológiai Akadémiát, majd 1952-ben a gimnázium is állami tulajdonba került. Az intézmény 1991. szeptember 1-jén kezdte meg újra működését.

Az 1895-ben épített Kollégium Jókai utcai épületszárnyában található ma a Dunántúli Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményei és Könyvtára. A mintegy 150 ezer könyv, kiadvány, térkép, kézirat között kiemelkedő gyűjtemény a Papensia (a pápai vonatkozású művek gyűjteménye), és a Régi Magyar Könyvtár (köztük ősnyomtatványok és két kódex). A könyvtár metszet- és éremgyűjteménye, valamint egyiptomi múmiája szintén különleges látnivaló.

Sétánk utolsó állomása "A gránátalmához" címzett múzeumpatika. Az 1757-ben alapított gyógyszertár berendezései, intarziás bútorai, falra festett képei, gyógyító mizeri barátot ábrázoló szobra igazán figyelemre méltóak.

 

 



Harmadik séta

  • Ferences templom
  • Bábsütők háza
  • Református Ókollégium
  • Zsinagóga

Assisi Szent Ferenc követőit, a ferenceseket a Gara-család telepítette Pápára a 15. század közepén. 1559-ben a protestáns Török Ferenc földesúr azonban elűzte őket, és csak 100 évvel később, 1660-ban tértek vissza. Az akkori katolikus földesúr, gróf Esterházy Ferenc építtette fel a ma is álló templomukat 1678-1680-ban. A főhajós, négy mellékoltárral rendelkező templomot 1822-ben renoválták, de eddigi történetének legnagyobb átalakítása és felújítása 1940-1942 között volt. Kicserélték a padokat, a nem 17-18. századi szobrokat és oltárdíszeket, újrafestették a mennyezetfreskókat, és új márványborítást kaptak a falak. A szentélyben álló neorokokó főoltár legértékesebb darabja a templommal egyidős Máriacelli Szűzanya ezüstruhás faszobra.
A templommal átellenes barokk ház fő látnivalója a mesterien megmunkált, napsugaras mintázatú kapu. Az épület egyik fülkéjében Mária-szobor van, a másikban Krisztus a kereszten. Az épületet egykor "ispitának" hívták, azaz idős emberek ápoldája volt, ma is szociális otthon. A templom melletti Kígyó utcában öreg parasztház íves homlokzata és fogrovatos párkánya kelti fel a figyelmet. A kapuhoz közelebb lépve, mint több helyen is, kerékvető köveket, szép kilincseket, zárcímereket láthatunk.

Következő állomásunk az 1790 körül épített bábsütők (mézeskalácsosok) céhháza. A vörösmárvány kapukeret több helyen is előtűnik a festés alól, de igazán a kapu díszei kiemelkedők: a méhkaptár és a bőségszaruk.

1783-ban építették a Szent László utcában álló – ma Leányinternátusként működő - épületet, amelyet többnyire Református Ókollégium néven ismernek. A bejárata feletti emléktábla örökíti meg a kollégium egykori híres tanárainak és tanulóinak neveit. Az 1841/42-es tanévben e falak között tanult: Petőfi Sándor költő, Jókai Mór író és Orlai Petrich Soma festőművész.

A napjainkig eredeti formában fennmaradt zsinagóga építését 1844-ben kezdték el. A 398 m2 alapterületű, közel 20 méter magas épületet Löw Lipót rabbi szentelte fel 1846-ban. A főbejárat a vallási előírásoknak megfelelően a nyugati oldalon található. A zsinagóga puritán külső megjelenését csak a félköríves fülkékbe helyezett romantikus ikerablakok és a klasszicizáló oldalkijárat díszíti. A kétszintes karzatszerkezettel rendelkező, dekoratívan festett belső térben nyolcszáz férfi számára volt ülőhely. A zsinagóga helyreállításra vár.