Jelenlegi hely

Március 15.: a nemzeti önrendelkezés és a polgári fejlődés szimbóluma

Katonai tiszteletadással és ünnepi műsorral tisztelgett Pápa Város Önkormányzata az 1848/49-es forradalom és szabadságharc hősei, eseményei, vívmányai előtt a ma délelőtti városi megemlékezésen. A Március 15. téren a hideg, havasesős időjárás ellenére is sokan összegyűltek, hogy emlékezzenek a magyar történelem legjelesebb eseményeinek egyikére.

 
 
Az ünnepség az MH Pápa Bázisrepülőtér katonai díszalegysége és a Pápai Huszáregyesület hagyományőrzőinek bevonulásával kezdődött, a Himnusz hangjai után pedig Milus Fruzsina, a Pápai Református Gimnázium és Művészeti Szakközépiskola néptánc szakos tanulója énekelt.
Március 15-e egy szimbólum. A nemzeti önrendelkezés és a polgári fejlődés szimbóluma – kezdte beszédét dr. Nagy-L. István, az ünnepség szónoka. A Gróf Esterházy Károly Múzeum igazgatója úgy fogalmazott, március 15-én a magyar történelem egyik leggyönyörűbb, legmagasztosabb pillanatára emlékezünk és történészként nagy megtiszteltetés számára e szimbólumról megemlékezni. Kiemelte, a forradalom és szabadságharc bő másfél éve egy korszak vége, de egy új korszak kezdete is egyben.
-Az 1848. április 11-én szentesített törvényekkel lezárult Magyarország újjáalakulásának, újjáépítésének, szellemi újrateremtésének hosszú, több mint egy évszázados folyamata. A törökök kiűzése és az azt körülölelő felkelések, szabadságküzdelmek lezárultával hazánkra hosszú, békés időszak köszöntött. Az elnéptelenedett országot újra be kellett népesíteni, beindítani a gazdaságot, kereskedelmet. 
Mint mondta, gigászi feladat volt ez, de a 18. század végére a népességszám megtöbbszöröződött, a termőföldeket használatba vették, megindult a kereskedelem, új falvak, városok, kastélyok nőttek ki a semmiből szorgos kezek és éles elmék – köztük gróf Esterházy Ferenc kancellár és Fekete György alkancellár, országbíró - által.

 

A szónok megemlékezett az első reformnemzedékről, a reformkor nagyjairól és azokról a helyiekről - Bocsor István és Tarczy Lajos professzorokról, Lőw Lipótról – akik az ifjúság és a nép körében terjesztették Pápán a nemzet polgári átalakulásának eszméit. 
-A harc nem volt könnyű, és korántsem csak a bécsi udvar ellen folyt. De a magyar történelem valaha élt legkiválóbb generációja állt csatasorba hazánk, nemzetünk felvirágoztatásáért. Először magát a nemzetet kellett meggyőzni, hogy szükség van a változásokra. Széchenyi, Wesselényi, Deák, Kölcsey, Kossuth elvégezték ezt a munkát, ezzel örökre bevonultak a magyar nemzet nagyjainak panteonjába. 
Dr. Nagy-L. István kiemelte, amikor az 1848-49-es forradalomról és szabadságharcról beszélünk, akkor a forradalmat jellemzően a március 15-i pesti eseményekkel azonosítjuk. Ez a kép azonban csalóka. A valódi forradalom ugyanis nem Pesten, hanem Pozsonyban és Bécsben történt. Pozsonyban az utolsó magyar rendi országgyűlés fogalmazta meg követeléseit az ország átalakítására, a feudális jogrend felszámolására és a polgári berendezkedés kialakítására, és ami a legfontosabb, a nemzeti önrendelkezésre. Ezeket a követeléseket egy küldöttség vitte Bécsbe Kossuth Lajos vezetésével, ahol ezt az uralkodó jóváhagyta. Ezzel a magyar országgyűlés megkapta a felhatalmazást a polgári átalakulás jogi kereteinek kialakítására, aminek az április 11-én szentesített törvényekkel eleget is tett.
-1848 márciusának nem csak az volt az eredménye, hogy Pesten vértelenül zajlottak a forradalmi események, hanem az is, hogy a polgári átalakulás minden érvényben lévő törvényes rendelkezésnek megfelelt. 
 
A történész emlékeztetett a márciusi eseményeket követő történésékre, amikor a választott magyar országgyűlésnek és felelős magyar kormánynak alapjaiból kellett felépítenie az egész országot. A középkori eredetű, feudálisnak nevezett jogrend és a rendi társadalom helyébe a polgári berendezkedést, a közteherviselést, a törvény előtti egyenlőséget, a politikai váltógazdaságot, a szabad hivatalviselést, földbirtoklási és vállalkozási szabadságot, véleményszabadságot kellett helyezni.
-A 20. században féltucatnyi rendszerváltozást élt meg nemzetünk, de egyik sem fogható 1848-hoz, de ez még nem minden. A fiatal, önrendelkezést éppen csak megszerzett magyar államnak egyből önvédelemre kellett gondolnia. (…) Az áprilisi törvények vívmányait fegyverrel kellett megvédeni. A honvédsereg teljesítette kötelességét, felszabadította az országot a császári csapatok uralma alól, de a világ legerősebb hadserege, az orosz cári haderő ellen nem lehetett esélye. 
A szabadságharc elbukott, de a forradalom vívmányai nem. A rendelkezések egy része – mint például a jobbágyfelszabadítás, közteherviselés, vagy a törvény előtti egyelőség – érvényben maradt. De nem sokáig veszett el a nemzeti önrendelkezés sem. 1861-ben ismét országgyűlést választottak, 1867-ben a kiegyezéssel nemzetünk ismét kezébe vehette saját sorsának irányítását – idézte fel az eseményeket a szónok.
 
Arról is szólt, az 1848/49-es forradalom és szabadságharc a polgári korszak kezdete volt, melyben soha nem látott gyarapodás, fejlődés, zökkenőktől, kisebb nagyobb megtorpanásoktól és visszalépésektől sem mentes, de összességében folyamatos fellendülés vette kezdetét és ért véget alig fél évszázad múltán az első világháborúval.
-Nemzetünk sok tragédiát ért meg a 20. században. Vörös terror, holokauszt, sztálinista diktatúra, haláltáborok, gulág, kitelepítések, üldöztetések, a megannyi kín és szenvedés ellenére 1848 legnagyobb vívmánya, a nemzeti önrendelkezés előbb-utóbb mindig helyreállt, ezt nem lehetett és nem lehet kiirtani a magyar nemzetből. Támadások érték nemzetünket kívülről, idegen hatalmak által; belülről, ezek szálláscsinálóin keresztül, de nemzetünk hosszú évtizedeken keresztül kitartott.
Dr. Nagy-L. István beszéde végén úgy fogalmazott, a magyar történelem üzenete a nagyvilágnak a nemzeti önrendelkezés 1848-ban diadalt nyert eszméje. Mint mondta, Magyarországot le lehetett győzni katonailag, ki lehetett zsigerelni gazdaságilag, de a magyar nemzet fennmaradt, győzött, mert nemzeti önrendelkezését mindig visszaszerezte.
 
A történész beszéde után Benned él a magyarság címmel láthattak ünnepi műsort az emlékezők, az összeállításban a Magyrock Dalszínház művészei – Vadkerti Imre, Szücs József és Gombás Ádám -, Kincses László, a JMSZK Vadvirág néptáncegyüttese és utánpótlás csoportja valamint Németh Dénes és zenekara szerepelt.
 
A március 15-ei ünnepi megemlékezésen vehette át a Pápa város díszpolgára kitüntetést dr. Kovács Zoltán országgyűlési képviselő, területi közigazgatásért felelős államtitkár. Pápa Város Képviselő-testületének döntése értelmében a politikus államtitkárként, országgyűlési képviselőként és polgármesterként a város érdekében évtizedeken át kifejtett elkötelezett, önzetlen és eredményes munkájával érdemelte ki a város legrangosabb elismerését, melyet dr. Áldozó Tamás polgármester adott át.
Dr. Kovács Zoltán méltatásában elhangzott, 1985-től vállalt közéleti-politikai szerepet, az 1990. évi önkormányzati választáson a Fidesz jelöltjeként a Kilián lakótelep képviselőjévé választották, az egyéni önkormányzati képviselői mandátumot 2010. évi lemondásáig további öt alkalommal nyerte el. 1990. október 26-án, a képviselő-testület alakuló ülésén Pápa város polgármesterévé választották; ezt követően 20 éven keresztül volt a város első embere. Szerepe elvitathatatlan mindazon változásokban, amiken a város az elmúlt évtizedekben keresztülment. Először 1998-ban választották országgyűlési képviselővé és képviselői mandátumát négy további választáson is magabiztosan őrizte meg. 2011-től Veszprém megye kormánymegbízottjának nevezte ki Orbán Viktor miniszterelnök, majd 2014-ben a Miniszterelnökség államtitkára lett. Dr. Kovács Zoltán az elmúlt 26 évben végzett, töretlen lokálpatriotizmustól áthatott, kiemelkedő eredményekben gazdag városvezető és városépítő munkájával kiérdemelte a pápaiak tiszteletét.
A megemlékezés a szózat hangjaival, a katonai díszalegység és a huszárok elvonulásával ért véget, a családokat pedig 13 óráig ünnepi játszóházba várták a Kékfestő Múzeumba és a Pápai Református Gyűjteményekbe.