Jelenlegi hely

A magyar szabadság eszméjét koporsóba zárni, mélyen a földbe temetni egy elnyomó rendszer sem volt képes – városi megemlékezés az 56-os forradalom napján

A Deák Ferenc utcai Kiss Zoltán emléktáblánál, majd a Márton István utcai dr. Katona István emléktáblánál kezdődött Pápa Város Önkormányzatának ünnepi megemlékezése az 1956-os forradalom és szabadságharc 59. évfordulója és a Magyar Köztársaság 1989. évi kikiáltásának alkalmából. A koszorúzáson dr. Katona István leánya, Katona Sarolta emlékezett vissza ’56 pápai eseményeire és édesapja meghurcoltatására, köszönetet mondva a város lakóinak, hogy évről-évre megemlékeznek az 1956. október 27-én megalakult Pápa Város Forradalmi Bizottsága elnökéről.

A tiszteletadás a Jókai Mór Művelődési és Szabadidő Központ színháztermében folytatódott, ahol Venczel Csaba önkormányzati képviselő mondott ünnepi beszédet. A képviselő Pápa Városi Forradalmi Bizottságának az új Nemzeti Kormány elé terjesztett követelései közül a 7. pont megidézésével kezdte gondolatait: Állítsák vissza az eltörölt nemzeti és keresztény ünnepeket! Kifejtette, az, hogy ma együtt vagyunk nem pusztán színházi közönségként, de emlékezni vágyó közösségként, és 59 év távlatából ünnepelni vágyjuk elődeink bátor tetteit, bizonyítja követelésük fontosságát.
- Utólag tudjuk, hogy sajnos a megfogalmazott követelésekre alig egy hét múltán városunkban Pomogalov szovjet parancsok fegyverletételt követelő parancsa volt a válasz. Ennek ellenére a lakosság nagytöbbsége sem itt, sem másutt nem tette le a magyarság legnagyobb hatótávolságú fegyverét, a nemzettudat és szabadság eszméjét. Ezt a fegyvert évtizedek múltán és napjainkban sem tudja hatástalanítani semmilyen külföldi csapásmérő rendszer. A mögöttünk hagyott évszázadokban több ezer honfitársunkat megnyomorítottak, kivégeztek, jeltelen sírba temettek, de velük a magyar szabadság eszméjét koporsójukba zárni, mélyen a földbe temetni egy elnyomó rendszer sem volt képes. Sem török, sem osztrák, sem német, sem szovjet.

Hangsúlyozta, nemzeti és keresztény ünnepeink jelentették és jelentik ma is a folytonosságot, a kapcsolatot a múlt, jelen és jövő között. Március 15-dike, húsvét, pünkösd, a trianoni tragédia nemzeti gyásznapja, augusztus 20-dika, az aradi vértanúk emléknapja, mindenszentek, karácsony és október 23-a megünneplése alkalmat kínál arra, hogy eligazodjuk a hétköznapok hitéleti és világi útvesztőiben. E napok olyan iránytűk, melyek mindig egy felé mutatnak, melyet nem téríthet el a legerősebb mágnes vonzása sem. Sem keleti, sem nyugati irányba. Külső erők ugyan ideiglenesen elforgathatják, átírhatják, átszínezhetik alatta Európa térképét, átrajzolhatják a határvonalakat, de attól a magyarság iránytűje nem mozdul, mutatja a helyes irányt, még akkor is, ha mindig voltak olyanok, akik ezzel nem törődtek.

Venczel Csaba beszédében felidézte az október 23-ai budapesti eseményeket, s vele párhuzamosan a Pápán történteket.
-Hazánk szívében a bátor egyetemisták tüntetéséhez egyre többen csatlakoztak és vonultak abba az irányba, melyet lelkük mélyén őrzött iránytűjük mutatott. Tették azt, mit elődeik örökéből tanultak. Követték a márciusi ifjakat. Mint ahogy ők március idusán, 3 órára a Nemzeti Múzeum kertjébe gyűlést, eképpen 15 órára tüntetést szerveztek a Petőfi szobornál, ahol tízezrek szavalták Sinkovits Imrével a Nemzeti dalt, és egy diák felolvasta az egyetemisták16 pontos követelést. A Bem téren Bessenyei a Szózattal, Veres Péter az írók kiáltványával, és egy lengyel író honfitársi üdvözlettel buzdította az egybegyűlteket. A Városligetben ledöntötték a rendszert szimbolizáló Sztálin szobrot, a Bródy Sándor utcában - mint egykoron Petőfiék Landerer nyomdájánál - a Magyar Rádió épületénél a 16 pont beolvasását követelték. A Kossuth téren kétszázezres tömeg hallgatta Nagy Imre beszédét.

A képviselő felidézte a magyar forradalom leverésére adott szovjet választ, a pesti magányos lövésekre felelő sortüzeket és a vidékről a fővárosba induló csoportok likvidálásának tervét.
-Pár hete a Vörösmarty otthonház lakóival beszélgetve szóba kerültek az 56-os események is. Felidézték, a pápai és veszprémi történéseket, azt, ahogy az édesanyák féltő szavakkal próbálták tartóztatni a Veszprémben teherautóra szálló fiaikat. Féltő anyai szívűk iránytűje jelezte a veszélyt…. és a csapda már készült… már tudjuk, a szovjet katonai vezetés intézkedett likvidálásukról….

A pápai események kapcsán megemlítette az október 26-ai tüntetést, amikor a tömeg elfoglalta a rendőrség épületét és kiszabadították a börtönből a rabokat, az ügyészség iratait pedig a börtön udvarán elégették, és felidézte a forradalom bukásának eseményeit is.
- Andropov megtévesztésként még tárgyalóasztalhoz ültette Nagy Imrét, azzal hogy a szovjet kormány hajlandó részleges csapatkivonásról tárgyalni. November 3-a éjjelén a megállapodás érdekében a magyar delegáció a csepeli szovjet főhadiszállásra érkezett, ahol letartóztatták őket. Másnap, hajnali 5 órakor az “Iránytű” tervet elvetve kezdetét vette a “Forgószél” hadművelet. E napon a szovjet harckocsik városunkban is bekerítették a laktanyát. A riasztólövések leadása után fegyverletételre szólították fel az alakulatot, ami reggel 7 órakor megtörtént. Nagy Imrét és társait letartóztatták, és amint a helyzet stabilizálódott, tartva további politikai szerepvállalásától perbe fogták, majd 1958 júniusában kivégezték.

A forradalom leverését szörnyű megfélemlítés követte, a kommunista hatalom úgy érezte, kellő elrettentő példát statuált, de mivel évek múltán sem tudhatta maga mögött a társadalom jelentős részét, inkább azzal áltatta magát, hogy aki nincs ellene az vele van. Nyilván érezhette, hogy keveseket tudhat maga mellett. A hitelre és külföldi támogatásra épített látszathatalmat, látszatdemokráciát és látszatjólétet nem tudta örökké fenntartani - fogalmazott a megemlékezés szónoka.
-Azt hitte, hogy nemzetünk múltját végképp el lehet törölni, hogy egy nemzet – kényszer hatására – feladja szabadságát, önrendelkezését, kultúráját, határait, történelmét és hitét. Azt hitte, hogy egy homályos ideológia pótolhat szabadságot, közösséget és hagyományt. A látszat ellenére akadtak bátor, tisztánlátó emberek, akik lelkiismeretük iránytűjét követve, nyilvánították ki szabadságról alkotott gondolataikat, akik támogatásával 25 esztendeje szabad országgyűlési és önkormányzati választásra kerülhetett sor.

Venczel Csaba beszéde végén napjaink történéseit is megemlítette. Mint mondta, nekünk is kezünkbe kell venni sorsunk iránytűjét, követni azt, és a helyes úton haladni legalább olyan komoly kihívás, mint arra rátalálni.
- A szabadságunkhoz, a nemzeti önrendelkezéshez hosszú út vezetett. Számos nem várt kihívásnak kellett megfelelünk ahhoz, hogy európaiként az európai közös úthálózathoz csatlakozhassunk. Megfizettük jócskán az útdíjat, teljesítettünk minden elvárást integrációnk érdekében, miközben megküzdöttünk a kádári korszaktól gyűrűző hitelvállsággal, arra törekedtünk, hogy minden családi kasszában több maradjon a rezsicsökkentéssel, az adójóváírással, a munkalehetőség feltételeinek megteremtésével, a magyar gazdák és vállalkozók multikkal szembeni megerősítésével. Most viszont azt tapasztaljuk, mások akadályok nélkül bejuthatnak Európába. Abba az Európába melynek korábbi vezetői közül voltak, akik 1956-ban lemondtak hazánkról, 68-ban Csehszlovákiáról, 81-ben Lengyelországról, és mint oly sokszor a történelemben, csak akkor cselekedtek, ha Ausztriát fenyegette közvetlen veszély.

Kifejtette, Magyarország a visegrádi szövetséges államokkal és Európa józanul gondolkodó polgáraival, szervezeteivel, politikai erőivel együttműködve meg fogja védeni saját és Európa határait, szabadságát, értékrendjét mindaddig, míg annak vezetői nem tekintenek saját iránytűjükre és nem korrigálják azt a tévutat melyre nemzeteiket vezették.
-Tesszük ezt annak érdekében, hogy ne kelljen egyszer ismét azt követelnünk, mint 56-ban a pápai forradalmi bizottságnak: hogy állítsák vissza eltörölt nemzeti és keresztény ünnepeinket! – zárta gondolatait a megemlékezés szónoka.

A beszédet követően Az igazság zászlaja címmel a diákjai valamint a Pápai Református Kollégium Gimnáziuma és Művészei Szakközépiskolája színházi tánc tagozatos növendékei adtak műsort, a forradalom eseményeit, eszmeiségét felidéző versekkel, gondolatokkal.
Pápa Város Önkormányzatának megemlékezése az Erzsébet ligeti Magyar Pieta 1956 szobornál koszorúzással ért véget, az önkormányzat mellett pártok, fegyveres testületek, intézmények és szervezetek helyezték el a megemlékezés koszorúit, tisztelegve 56 hősei előtt és ünnepleve a Magyar Köztársaság 1989. évi kikiáltását.