Jelenlegi hely

A kékfestőket ünnepelték

A magyarországi kékfestés hagyománya a Szellemi Kulturális Örökség Nemzeti Jegyzékébe szeptember végén vétetett fel. Ennek a fontos dátumnak apropóján szervezett ma délelőtt ünnepséget a pápai múzeum, ahol elsőként Áldozó Tamás polgármester gratulált az intézménynek.


Mint mondta, a pápai múzeum Közép-európai szinten is egyedülálló ipartörténeti műemlék együttes. 1786-tól hét generáción át a Kluge család működtette. A Kluge-műhely 1956-ig üzemelt, de már 1954-ben műemléki védettség alá került. 1962-ben nyitotta meg kapuit a nagyközönség előtt, mint az ország első textilmúzeuma. Fenntartója ekkor a Textilipari Kutató Intézet volt, 1998-tól pedig egy alapítvány, a Textilmúzeum Alapítvány működtette, 2010 óta pedig Pápa Város Önkormányzata tölti be ezt a szerepet.
A polgármester elmondta, a múzeumnak voltak nehéz időszakai, volt, amikor nem volt nyitva és a dolgozók státusza bizonytalan volt, és volt, amikor megbízási szerződésekkel tudták lehetővé tenni, hogy az intézmény látogatókat fogadjon. A polgármester sok erőt, szakmai elhivatottságot kívánt a múzeum minden dolgozójának, s azt, hogy a múzeum sok látogatót fogadjon.

A júniusi kékfestő találkozón többek között döntés született arról is, hogy a magyarországi kékfestés elinduljon a hungarikummá válás útján, melynek lebonyolítását a Kékfestő Múzeum magára vállalta. Erről a megjelenteket dr. Nagy L. István múzeumigazgató tájékoztatta.
- A textilfestés és ezzel párhuzamosan a kékfestés évezredes hagyományokkal bír Indiában, Kínában és Egyiptomban. Európai megjelenéséről a középkortól beszélhetünk. Az indiai festőnövény, az indigó a 18. században vált általánossá Európában. Vele együtt bontakozott ki az új kékfestő eljárás. A kékfestő textil évszázadokon keresztül fontos szerepet játszott a népi öltözködésben és lakáskultúrában. A két világháborút követő anyaghiány, a népviseletből való kivetkőzés gyorsan csökkentette a kékfestés iránti keresletet. A kékfestő műhelyek munkáját, hatékonyságát a 30-as évektől terjedő indantrénnel való festés, és a 60-as évek megújuló kékfestő divatja lendítette meg - mondta.

Ma minkét technológia, az indigóval és az indantrénnel való festés együttesen van jelen a már csak néhány műhely által képviselt kékfestőmesterségben. 2015-ben a kékfestés hagyománya felkerült a Szellemi Kulturális Örökség Nemzeti Jegyzékébe. A magyarországi kékfestő tudás és annak gyakorlata méltán viseli ezt a címet, mert messzi földről érkezett, mégis formavilágában és motívumkincseiben sajátosan magyarrá tudott válni. A Magyarországon még működő kékfestő műhelyeket a pápai múzeum fogja össze. A múzeum 1962 óta felvállalta a magyarországi kékfestés anyagának gyűjtését, megőrzését és a Kékfestő Mesterek Találkozójának megszervezését.
Sárdi János nagynyárádi kékfestőmester fia, ifj.Sárdi János is részt vett a mai rendezvényen. Mint mondta, kékfestőnek lenni isteni áldás, amit édesapja is így vall. Sárdi János 1920-ban született, s nagyanyja javaslatára választotta a kékfestő mesterséget. Inas évei alatt kiválóan elsajátította a szakmát, amit aztán fia is eltanult tőle.
- Nagyon örültem, hogy a kékfestés bekerült a Szellemi Kulturális Örökség Nemzeti Jegyzékébe. Régóta készültünk rá, ez a kékfestés számára egy hatalmas erkölcsi elismerést jelent, Magyarországon különösen.

Az ünnepség végén Áldozó Tamás és dr. Nagy L. István együtt helyezték el a múzeum bejárata melletti falon, a Gödöllőn kapott oklevelet. A rendezvényt az Erkel Ferenc Ének-Zenei Általános Iskola 3. z osztályosai színesítették, majd Reidmár Linda néprajzos tartott rendhagyó tárlatvezetést a megjelenteknek.