Jelenlegi hely

Három év, három létesítmény – véget ért a belváros rehabilitációs projekt

Hétfőn, szeptember 30-án zárul a Pápa Városközpont funkcióbővítő rehabilitációja című európai uniós projekt, melynek keretében az elmúlt három évben megújult a régi Városháza épülete, a Petőfi Filmszínház homlokzata és előtere és elkészült a barokk Fő tér rehabilitációja. A kétmilliárd forintos projekt záró rendezvényét tegnap tartották a városvezetés és fejlesztésben közreműködők részvételével. 

Az ünnepélyes ceremóniát megelőző, Fő téren tartott sajtótájékoztatón Áldozó Tamás elmondta, három év és három nap telt el azóta, hogy a beruházás megvalósításának első kivitelezői szerződését aláírták, ennyi időre volt szükség, hogy az akkori állapotok helyett a most láthatók kialakuljanak.

 

 A belváros rehabilitációja azonban nem 2010-ben kezdődött, hanem a 90-es évek elején, hiszen ahhoz, hogy a Fő teret le lehessen zárni és dolgozni lehessen, meg kellett építeni azokat az alternatív közlekedési folyosókat a városban, amin a forgalmat innen elvezetik. Ennek az első lépcsője a Korona utca megépítése volt, a másik pedig a beruházást közvetlenül megelőző, Böröczky domb - Szabadság utca – Gróf út elkerülőnek a kialakítása – tette hozzá.
-Ebből is látszik, hogy a Fő teret és vele a Városházát és a mozit nem lehet kiszakítani a város egészének szövetéből, hiszen ez több ponton összefügg a város életével, hétköznapjaival. Az elmúlt három évben sokszor bizakodtunk, sokszor elkeseredtünk, sokszor bíztunk abban, hogy hamarabb birtokba vehetjük a teret és azt a megoldást választottuk, hogy az elkészült részeket folyamatosan vesszük birtokba, így 2012 adventjén már ezen a téren tartottunk rendezvényeket. Ezt követően egyre nagyobb rész lett a miénk, egészen addig, míg idén a Játékfesztiválon már a Fő tér főpróbáját is megtarthattuk – emlékeztetett a városvezető. Áldozó Tamás hangsúlyozta, a pápaiaknak meg kell tanulniuk élni a téren, meg kell tanulniuk bátran használni a teret és erre már most sok jó példa látszik.
-Meggyőződésünk, hogy a város életminőségét, lehetőségeit és a hétköznapok élhetőségét is javította és megváltoztatta a beruházás. A Fő tér átadásával azonban nem zárul le a belváros változása, hiszen a környéken építkezések folynak, az eddig itt működő üzletek a megváltozott körülményekhez alkalmazkodva átalakulnak és egyre inkább az idegenforgalom és a vendéglátás irányába mozdulnak. A nagy városi beruházásnak volt egy olyan multiplikációs hatása is, hogy az a magánszférában is növelte a befektetőkedvet.
Áldozó Tamás köszönetet mondott kollégáinak, a tervezőknek, a régészeknek, a kivitelezőknek és mindenkinek, aki kicsit is hozzátett a beruházás megvalósításához és azoknak is, akik nem akadályozták annyira, mint amennyire megtehették volna.
Molnár István városfejlesztési osztályvezető a belváros rehabilitációs projekt elemeit és a beruházás során elvégzett munkákat összegezte. Felidézte a fejlesztés főbb állomásait, a 2008-as pályázat benyújtást, a 2010-ben történt támogatói szerződés aláírását, és a három létesítmény építésének főbb eseményeit. A kétmilliárd forintot meghaladó összértékű projektben, mintegy másfél milliárd forint volt a támogatási összeg, ennek egy része hazai, nagyobb része uniós forrás volt. A régi Városháza felújításáról elmondta, az építkezés 2010. október elején kezdődött és 2012. augusztus 31-én zárult, kivitelezője a Vép-Mester Kft. volt. A Fő utca 5-7-9. számú épületegyüttesben minden helyiség új padlóburkolatot kapott, megújult a belső vakolatok és nyílászárók nagy része, a homlokzat pedig teljes egészében. Az épületnek új tetőfedése lett, új a gépészeti rendszer és az elektromos hálózat, egyes irodák elválasztására modern üvegszerkezet készült, új lépcsőházat és felvonót építettek, belső udvart alakítottak ki, a 7-es számú épület udvarának üvegtetővel való lefedésével pedig kialakult egy tágas aula. Az önkormányzatnak, polgármesteri hivatalnak és a járási hivatal egyes funkcióinak helyet adó épületegyüttes közösségi célokat is szolgál. A Deák Ferenc utcai Petőfi Filmszínház részleges felújítása kapcsán arról tájékoztatott, a 2011 májusa és 2012 októbere között zajló beruházás keretében felújították és régi arculatára igazították az épület külső homlokzatát, előtetőt építettek, megújult a belső előtér és új lépcsőházat alakítottak ki. A Fő téren zajló beruházásról elmondta, a munkálatok 2010 szeptemberében indultak, jelenleg pedig a műszaki átadás zajlik. A városközpont megújulásának elemeit Vörös László, a kivitelező Boroszlán Zrt. vezérigazgatója részletezte. Mint mondta, a kivitelezést régészeti ásatások előzték meg, melyek másfél éven át zajlottak és a meglévő tervek többszöri átdolgozását tették szükségessé a megőrzendő leletek miatt. A kivitelezési munkák másfél évet vettek igénybe, a közműépítés során megújították az ivóvízvezeték-rendszert, a szennyvíz- és csapadékcsatorna rendszert és az elektromos hálózatot. A Fő tér gépjárműforgalmát megszüntették, az autóbuszoknak ideiglenes utat építettek. A tér gránitkővel történő burkolása 2012 áprilisában kezdődött meg a Plébániasoron, majd júniusban a templom nyugati oldalán folytatódott és haladt a templom mögötti terület felé. A beruházás keretében megújították a Szent István út – Gróf úti közlekedési csomópontot, itt 270 méter új út készült el, a Korvin utca meghosszabbításában pedig 165 méter utat építettek. Az építkezés 2013 tavaszán folytatódott a tér déli oldalán a burkolat kialakításával, a jégpálya megépítésével. A Fő téren két szökőkutat és egy díszkutat is építettek, készültek teraszburkolatok, zöldterületek és kiépítették térfigyelő kamerarendszert, valamint a köz- és díszvilágítást. Az elvégzett munkálatok nagyságrendjét a számok mutatják, 15246 négyzetméter térburkolat készült, kiskocka kőből leraktak 134 ezer darabot, a nagyméretű gránit kövek száma pedig megközelíti az 50 ezret.  A zöldterület nagysága 2430 négyzetméter, a teraszburkolatok 313 négyzetmétert tesznek ki, a jégpálya pedig 1070 négyzetméter felületű, s alatta 14 kilométernyi térhálósított vezeték húzódik – sorolta az adatokat a vezérigazgató.
Az ünnepélyes záró rendezvény a Petőfi moziban kezdődött, a meghívottak megtekintették a Pápa Városi Televízió felvételeiből készített összefoglaló filmet a beruházásról, majd a Városháza üléstermében összegezték a projektet. Dr. Kovács Zoltán országgyűlési képviselő köszöntőjében felidézte, a Fő tér rekonstrukciójának szükségessége már a kilencvenes évek elején felmerült, hiszen a pápaiak számára a városközpont mindig nagyon fontos volt, a felújítás igényét pedig egy lakossági közvélemény-kutatás is igazolta. A tér megújítását célzó tervek ismertetésére tartott közmeghallgatásra több mint ötszázan mentek el és a lakosság érdeklődéssel kísérte végig az építkezés időszakát is. A képviselő köszönetet mondott a projektben dolgozóknak és a fejlesztést támogatóknak, majd jókívánságait fejezte ki a városlakóknak a megújult létesítmények használatához. 
A Pápa Városközpont funkcióbővítő rehabilitációja című projektben elvégzett munkát és eredményét Molnár István összegezte a rendezvényen, majd Áldozó Tamás szólt a megjelentekhez. A polgármester formabontó köszöntője múltba nyúló érzékletes példabeszéd volt. A Fő téri barokk templom építésének idejébe varázsolta vissza a hallgatóságot – párhuzamot vonva az Esterházy- korabeli nagy építkezések és a most lezajlott városfejlesztés között -, s mint szemtanú mesélt a korabeli építkezéssel járó felfordulásról, a pápaiak türelmetlenségéről és bizakodásáról, s arról, hogy „akik meg később születnek, meglelik a bölcsességet is ahhoz, hogy eldöntsék, díszére válik-e a grófi családnak, éke lett-e a városnak, festenek-e majd róla is képet, jönnek-e messzi vidékről a falai közé. 
A projekt közreműködő szervezete, a MAG Zrt. részéről Petró Zsuzsa, a Közigazgatási és Regionális Programok Igazgatóságának ROP irodavezetője üdvözölte a megvalósult belváros rehabilitációt. Mint mondta, a projektben dolgozók az ismert nehézségek ellenére a pályázat szempontjából flottul zajló ügymenetet biztosítottak. Az irodavezető köszönetet mondott a menedzsmentnek és a projektgazdának az együttműködésért és további sikeres fejlesztéseket kívánt a városnak. 
A záró rendezvény végén a vendégek Áldozó Tamás vezetésével megtekintették a felújított Városháza épületét, majd a Fő téren tettek sétát, melyen Vörös László vezérigazgató volt az ”idegenvezető”. A ceremónia záróakkordjaként dr. Kovács Zoltán országgyűlési képviselő, Pál Béla, a Közép-dunántúli Regionális Fejlesztési Tanács volt elnöke, Áldozó Tamás polgármester, Mezei László a Fő teret is tervező építész és Vörös László, a kivitelező cég vezérigazgatója elhelyezték a Fő téren az európai uniós projekt lezárulását jelző úgynevezett „D” típusú emléktáblát.

Áldozó Tamás polgármester példázata a projekt zárórendezvényén:
 
A gróf iránti köteles tisztelet a méltatlankodás zaját ugyan tompította, de a polgárok körében – még a fegyelmezett németek között is – határozottan nőtt a feszültség. Nem használt az sem, hogy az egykor volt tavat idéző mocsár felöl a bontott keleti sáncokon átbukva az őszi hajnalokon nehéz foszlányokban folyta körül a köd a belvárosi házakat, s a ráérősen élesedő napfény először csak a kastély tetőkontyait, a roppant állványerdőt meg az alig kész tornyokat rajzolta körül a ragacsosan hűvös páracsíkok fölött. Ilyenkor a Fő utcán a vásártér felé araszoló szekerekről is inkább csak a nyikorgás, a zörgés és a káromkodás figyelmeztet, de még a veszprémi kapu környékén éjszakázó koldusok sem ülnek ki a fehér barátok templomának lépcsőjére; valahogy rajtuk is erőt vett a közöny, amivel a város viseltetett a nagyságos gróf újabb hóbortja iránt.
 
Mert a város túlélte a törököt, a kuruc idők perzseléseit, de hogy pont a békesség idején forduljon föl fenekest, az sokakat bosszant: a fuvaros szekerek tönkrejárják az utakat, a vár körüli házakból sokan erővel tettettek ki, a meszes gödrök, kőkupacok, épületfák halmai között nem szaporodnak az üzletek; elmaradnak a vásározók a térről, még a zsidóknak sem megy az üzlet a fogadó boltíves ivójában okoskodó céhlegények szerint.
 
Mert ott volt a régi templom, ugye jó volt!, de a gróf nagyobbat akart, római mintájút, páros toronnyal, még a kastélynál is magasabbat roppant falakkal, amikor nincs is már a határban martalóc; de mondják is, hogy elfogyott a pénze, azért lassú a munka, meg Fellner uram sem könnyű eset, naphosszat vitázik a felügyelőkkel, pedig van köztük, aki Esterháza környékéről való bővebbre eresztett tudással, szóval vitázik a felügyelőkkel, mert azok nemigen értik sokszor azokat az ákombákomokat az árkus papírokról; meg ott van a legújabb csapás, az a piperkőc piktor Bécsből, aki miként a legyek, napestig a mennyezetre tapad, még az ebédet is csigával húzzák fel neki.
 
Mert nem elég, hogy szétdúlta a régi temetőt, falát lebontatta, meg a falhoz tapasztott kiméréseket is, ahol a mise után a prédikációt értelmezték és a legújabb bécsi híreket adták tovább a kereskedők meg a mesterek, meg azt a szép régi templomot is, ahol a városiakat keresztelték századok óta, meg imákat mormoltak az eltávozottak lelki üdvéért, ahol Isten színe előtt mondtak igent a kihirdetett jegyespárok, az a templom sincs már, de van helyette ez a majdnem égigérő, aminek tornyából a gróf mindjárt az Úrral diskurál, ami a hátát mutatja a kastélynak, bár beszélik azt is, hogy szembe vele meg másik kastély épül egyszer, olyan, amelyik a templom felé orcáját mutatja, Veszprém felé meg a farát ékesíti. Beszélik még azt is, hogy az alsóvárosi legények közül egyik hetente fest merített papírra képet a dúlt városközepéről és azzal járja a házakat; ki csak legyint rá, másik meg örvend vagy átkozódik éppen, sokan meg nem értik, hanem várnak szépen csendben.
 
Legújabban a ferencesek házában raktak ki egy festményt, azon is a város látszik egyben ahogy most van, meg amilyen lesz majd egyszer talán; hajh sok lesz még a gödör, piszok, zaj és állatbőgés. Csak ez a templom legyen kész először, csak legalább már az szolgálja a várost, aztán majd az idő múlik, akik meg később születnek, meglelik a bölcsességet is ahhoz, hogy eldöntsék: díszére válik- e a grófi családnak, éke lett-e városunknak, festenek-e majd róla is képet, jönnek-e messzi vidékről a falai közé a Jóistent imádni?