Jelenlegi hely

175 éve egyesítették újra a Belső-, az Alsó- és a Felsővárost Pápán

A pápai városrészek 1842-es egyesítéséről tartott előadást Petrik Iván főlevéltáros a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége pápai csoportja szervezésében a Veszprém Megyei Levéltár Pápai Fióklevéltárának udvari nagytermében. A rendezvény apropóját az is adta, hogy 175 éve, 1842. április 23-án írták alá az újraegyesülési szerződést.
Petrik Iván elmondta, 1530-ban Esterházy Ferenc, a város akkori földbirtokosa külön-külön állapodott meg a két külső majorral, az Alsó –és Felső majorokkal. 1532-től három külön közigazgatási településrészként működött a város. 


-A szétválás oka az uradalom akkori hibás politikája lehetett. A török hódoltság után Esterházyak modernizálták a birtokaikat, és ennek részeként minden jobbágyközösséggel írásbeli szerződést kötöttek, melyben lefektették az adott településsel való viszonyuk szabályait. Fontos újításként a középkorra visszavezethető járandóságok helyett egy összegben fizetendő cenzusra kötelezték a lakosokat. A cenzus szétosztását a városra hagyta a földbirtokos– mondta az előadó, majd hozzáfűzte,- nyomás gyakorolásként akart külön megegyezni a külső városiakkal, valószínűleg ez jól is sikerült. Így különvált a város. Tehát az összefüggő területen három különböző bíró és tanács működött. 
1840 végén egy megyei választmány megalakításával újra kiterjesztették volna hatóságukat a külső városrészekre. Hosszú tárgyalások után sikerült az integráció, visszaállt a város teljes egysége. Élén a városbíró állt, akit a földesúr két belvárosi és egy-egy külvárosi jelöltje közül választottak. Először egy húsz tagú tanácsot neveztek ki tíz belvárosi és öt-öt külvárosi taggal. Közös lett a vagyon, közösen oldották meg az adózást.
A rendezvény végén a megjelentek megtekinthették a korabeli dokumentumokat, a Belsőváros 1732-es örökös szerződése és 1842-es jegyzőkönyve mellett egy alsóvárosi jegyzőkönyvet is.